Sok rossz dolgon. S most azon dolgozom, hogy csak úgy özönjön a sok jó.

Elkezdődött ma a Roland Garros, biztos, hogy sok meccset próbálok elcsípni.
Holnap megyek beszélgetni kicsit.
Utána lehet beugrom az irodába, ahol önkénteskedem. Még csak két napot voltam eddig,
de nagyon remélem az egész nyaram ott tölthetem és tanulhatok.
Ma voltunk Jim új házában is, három hete költözött oda, tehát csak egy hetet laktunk közel egymáshoz, de akkor meg én nem voltam itthon meg amúgy is elfoglalt volt.
Hát van ilyen. :) Most pár falunyira lakik. Nagyon elszigetelt helyen, zöldben. Én nem laknék annyira kint, ő biztos erre vágyott.
Ott ahonnan megy komp Franciaországba. Ha még sokat lakom itt bizti egyszer átkompozunk oda.
Az egyetemre végelegesen felvettek. Elfogadták a nyelvvizsgám. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz!
Addig is munka, de nem fizetnek érte. Ami azért zavar, hogy nem keresek pénzt. Nem az, hogy a munkámért nem fizetnek, mert így is nagyon szívesen csinálom.
Kéne a hollandtanulást folytatni, meg a franciát elővenni. Kéne.
Mostanában csak romantikus filmeket nézek, vagyis vagyok hajlandó nézni.
Néha Született Feleségeket is, de nem szívesen, de azért azt is nézem.
House-t már nem. Nem érdekel. Meg van Tara, azt is nézem, de az sem olyan jó, mint az első évad.
Nagyon szép idő van. Remélem így marad. Ma bekentem az arcom, van valami abban, hogy krémezni kell, nem égtem le, nem lettem még barnább sem, s ennek nagyon örülök. Tűző napban ültünk a hangulatos teraszon..
Friss kenyér nem volt a boltban, úgyhogy nem vettünk.
Most zuhany majd valami vicces film megint.

location: Brighton mood: indifferent music: Sheryl Crow - Favourite Mistake

Megtörtént: felvettek. Kell egy itteni nyelvvizsga, de amúgy congratulations.

Lakás: nincs. Ami tetszett, azt mind elvitték az orrunk elől. Van ilyen. Baromi idegesítő, de van még kemény 2 napunk keresni, aztán meg marad a nagy köd, a semmi.
4-et láttunk, kettő jó volt, kettő szar. 3-an keresünk, de nem igazán akarnak minket kétszobásba engedni. Nem fogják fel, hogy egy pár és egy orvostanhallgató keres lakást, nem őrültek.. már megszoktam, hogy itt mindig mindennel baj van..

Munka: visszamondták. Se pénzem, se munkám. Hosszú történet. A lényeg az, hogy az anyának szüksége van rám, de nem tudnának fizetni. Az apa azt mondta anyukának oldja meg, de inkább költözzenek Londonba.. Nem tudja megoldani, kéne a segítség, a doktoriját nem tudja csinálni, meg van lőve. A férje legalább éla kihívásnak, s kevesebb pénzért messzebb dolgozik, éljen.

Kis cafka jön haza pár napon belül, az anya szuperideges, s csapkod. Zajt csinál, elegem van belőle. A szobánk penészes, mindig kinő újra és újra. Meg északi fekvésű, az sem segít. Nem süt be a nap. Az idő amúgy szép.

Suli: 3 volt, 1 maradt. 1 az tanfolyam volt, vége. Nincs több rajz, móka, kacagás. Amelyik messzebb van és idióták a csoporttársak és a tanár is, na azt hagytam még abba. Nem volt értelme. A harmadik köszöni, jól van. C-t kaptam a vizsgámra. Mert az a legmagasabb ennél. Persze emeltet akartam írni, de az tehetetlen idióta tanár elrontotta a jelentkezésem. Sebaj, a lényeg megvan. Még egy kis kémia majd nekiesünk a fizikának is.

Mostanában nincs túl jó kedvem. Minek örüljek? Megyek is aludni, mert fáj a fejem és a nyakam. Nem tudtam a zuhany alatt kimasszírozni, mert szar a bojler. Háromszor kellett újraindítani a vizet, hogy legalább a szappant lemossam magamról. Alig várom, hogy elköltözzek innen.

mood: stressed music: CBR - I'd Do It All Again

Megvan a heti nyerteseink. persze, hogy szomorú vagyok, mert Justine nem nyert. Nem láttam a meccset és nem is akarom megnézni, mert akárhova megyek Serena mosolyog mindenhonnan. Hát persze, miért ne, tenné 12-edszerre megcsinálni valamit.. szóval szerintem 4 vagy 5 embernek sikerült eddig ezt többször teljesítenie. Nem baj, ez csak az első volt, lesz még sok-sok torna.

Még mindig tenisz. Nincs meleg, de elég jó idő volt az időjárás ahhoz, hogy kimenjünk a parkba ütni egy jó órát. Ma először ütöttem lendített fonákkeresztet. S nagyon jó érzés volt. :) Még pályára is ment.

Finomakat főzünk, s tegnap este volt itt az első vendégünk. Anna-Cecile nagyon aranyos lány. Orvos lesz belőle, ha nagy lesz, Sussexen tanul, ahol remélhetőleg én is fogok. Harmadéves, s most nagy szar helyen lakik. Remélem, hogy ide tud majd költözni egy kis időre legalább. S azon filóztunk, hogy miután nekünk is költözni kell majd innen, lehetne együtt is. Mert vele jó lenne együtt lakni. S akkor tudnánk egy házban lakni, ami csak hármunké lenne. Mert így nem igazán tudunk embereket meghívni. De úgy, meg lehetne, s az nagyon, nagyon szuper lenne. Több, mint egy órát késett, ami nem volt jó, mert a kaja kihűlt, de jó is volt, mert amire megérkezett én is éhes lettem. Kártyáztunk (felavattam a pókerszettet, de nem pókereztünk), beszélgettünk, nevettünk, mindenki jól érezte magát. Egy kicsit azért feszengett, mert normális esetben nem késik az ember majdnem másfél órát, de nem ellenkezhet, ha azt mondja az orvos, hogy még maradnia kell.. Amúgy tenisztanár, meg versenyzik is kisebb versenyeken, s azt mondta, hogy biztos tudna egy kicsit tanítani engem. Ha nem is rendeszeresen, de egyszer-kétszer nagyon szívesen játszanék vele, s jót nevetne, hogy mennyit botladozom a pályán. :)

Ellógtam a pénteki sulit. Nem akartam bemenni. Messze volt, nem láttam semmi értelmét.. de ezen a héten már ilyet azért nem játszok el. Holnap bemegyek az egyetemre, hogy kicsit kimozduljak én is, s ne mindig otthon üljek. Olvasni fogok meg tervezni, rajzolni. Beszélgetni Jimmel és kicsit álmodozni, hogy hogy lenne jó, amikor már nem fogunk itt lakni, mert nem hivatalosan költöznünk kell áprilisban, ugyanis ez volt a megállapodás.

Suli jól megy, kémiázunk ezerrel. az mondjuk ijesztő volt, amikor a tanár meggyújtotta a gázt, s nagyot szólt. de jól elvoltunk megint. Lyn hazahozott autóval, így nem kellett gyalogolnom, s spóroltam egy kis pénzt.

A héten elkezdtünk Gossip Girlt nézni, nem is rossz. Kíváncsi voltam rá, mert sokan sok helyen mondták, hogy jó sorozat. A Vészhelyzet utolsó részét (1. évad) ma nézzük meg. Itt lesz az, hogy Carol visszakozik, s nem megy el az esküvőjére.

Találtam egy szuper honlapot, amit egy holland barátom javasolt. S most hollandul tanulok, s mivel beírtam, hogy angolból szívesen segítek, meg más nyelvekből is, én is javítok másoknak. Nagyon tetszik. Jól megy. Remélem megmarad a lelkesedésem. A is többet beszél velem hollandul, hosszabb mondatokat, nem csak szavakat, főleg, ha látja, hogy miket tanulok. Spanyolul is lehet azon a honlapon tanulni, de még nem szeretném elkezdeni, mert nem akarok mindenbe belekezdeni, aztán nem befejezni, vagy hanaygolni egyiket, másikat. Nyelvtanulásnál az annyira nem sikeres, ha nem tudok vele rendszeren tényleg foglalkozni. Szerintem egész kellemes lesz a február. Főleg, ha lassan kiderül, hogy mikor állhatok újra munkába :)

mood: jókedvű music: Moloko - Sing It Back

Australian Open megy, mivel megvette Alex a gépre ezt az adót, állandóan azt nézem.. Nem vagyok ám fanatikus a napi 6 óra tenisznézéssel minimum, ugyan..

A vizsgámra tanultam kb. fél órát. Nem volt nehéz. Remélem jól sikerül. Eredményről persze ne is álmodozzunk, a tanár hiába tudja mikorra lesz meg, természetesen elfelejtette az időpontot. Hogy gondolta azt, hogy nem ez lesz az első kérdésünk a vizsga után? Borzalmasan szétszórt..

A rajzsuli szuperjó volt. Persze a meztelen pasi az nem volt szép, de hát mit lehet tenni. Jól ment a rajzolás, megdicsért a tanár, virult a fejem. Kereken kettő napig volt nagyon durva migrénem. Borzalom volt. Hányinger, szenvedés, sötét szoba, masszázs, gyógyszer, teák, semmi nem jött be. Elmúlt az óra kezdetére, bevettem két gyógyszert, bezártam magam egy órára a sötét szobába, ittam egy kólát, meg sétáltam a suliig, komolyan mondom, nem tudom, hogy mi segített, de elmúlt.. bár émelyegtem rajz közben is, leültem, eszembe nem volt állva rajzolni..

Az egyetemi jelentkezést egy héttel meghosszabították. Szerencsémre, ugyanis még mindig nem tudom, mit írjak a motivációs levelembe.. van 1 db egész napom ezt kitalálni. Mandrews írt nekem egy csinos támogató levelet. Legalább az megvan.

Kémiát elkezdtük. A tanár felsorolt egy halom dolgot, hogy mit nem kell tudni a vizsgára.. Kb. azokat már mind tudom. Akkor mit fognak kérdezni legközelebb? Most a nehezebbre megyek, ha a tanár végre hajlandó lesz a megfelelő csoportba tenni és nem cseszi el, mint a múltkor.
Azért izgulok az eredmény miatt, mégiscsak első vizsga.

Itthon minden rendben, kis cafka egyetmen, biztonságos távolságra tőlünk.
Megyek is teniszt nézni. A kedvenceim bent vannak még, szóval nagy az öröm.

mood: pörgök music: Madi - Angel

A történelem ismétli önmagát. Törölték a járatunkat. Megint. Tartottam
tole, hogy így lesz ismét. Vagyis tudtam. Noi megérzés. Örültem neki,
hogy fáradt vagyok, hogy szépen bepakoltam a boröndöt, hogy érzésre
biztos, hogy nem több, mint 20 kiló. Végigalszom az utat, vannak
kellemes nocis újságaim, amiket majd tudok olvasni, s amúgy is, azért
itt az ideje annak, hogy hazatérjünk egy fárasztó, hiába tervezett,
annyira nem kellemes út után.

Az idojárás kicsit aggasztó volt. Elozo este zuhogott a hó, nem nagy
pelyhekben, szépen, hanem inkább ideges, szeles, kicsi pelyhekben.
Tartottunk tole, hogy baj lesz. A pénteki járatot is törölték. Most
már kiképzetük magunkat, hogy melyik honlapot kell nézni, hol
tüntetik fel, hogy a járat elindult-e, késés lesz-e vagy minden
rendben van. A reptereket is megint figyeltük. Indultunk volna,
amikor A kapott egy sms-t, hogy a járat törölve, ha tud, amint lehet,
foglaljon helyet egy következore. Kérdezem tole: most ugye viccelsz?
Kikaptam a kezébol a telefonját, o idoközben már ült is le a gép elé,
s lépett be a társaság honlapjára, cserélte a járatot. Mikor van a
következo? Kedden. Ugyanúgy este, igaz? Igen. Ilyenkor ugyanaz futott
át az agyamon, ami karácsony elott történt. ott is gyorsan kellett
cselekedni, minél hamarabbi idopontot találni.

Miért nem jó a kedd szombat helyett? Csütörtökön vizsgám van. Ha
minden igaz ketto, s ugyanabban az idopontban. Kellemetlen.
Választanom kell. Nem tudom, mi a következménye annak, ha nem megyek
el az egyikre. Az évvégi a legfontosabb, ez a harmadéves. Persze,
úgy gondolom, hogy kell a megmérettetés. Az iskola is szeretné tudni,
hogy teljesítenek a diákjai. Úgy gongolom, hogy szeptembertol kezdve
becsületesen megpróbáltam felkészülni az órákra, s amennyire tudtam,
betegségtol függetlenül mindig figyeltem, s jelen voltam, egyetlen
óra kivételével, amikor tényleg nagyon rosszul voltam. Emiatt nem
is aggódom, de készülni akarok, egyszer elolvasni a könyvet, az összes
jegyzetemet, a fénymásolatokat. Ez a terv. Nos. Lesz rá egyetlen napom.
ha azt vesszük, egy délutánom, ugyanis nem lepne meg, ha a gép késne,
amúgy is kb. éjfélre érnénk haza, de Angliában is bajok vannak a hó
miatt. Egyetemek zárnak be napokra, az én sulijaim is, tehát otthon
lettem volna, akkor sem tudtam volna elmenni az órákra.
Persze az sem kellemes, hogy az elso rajzórám az új suliban
kedd estére esik. Nem tudok ott lenni. Ha van egy kis szerencsém,
azt az órát is törlik, s nem jövo héten, hanem utána kezdodik a kurzus.
Kellemetlen. Csak ceruzákat kellene vinni, ott megmondanák, hogy hol
tudok papírokat, eszközöket vásárolni, s egyáltalán mi kell legközelebb.
Ez nagyon fáj. Történt már rosszabb is velem, sajnos az utóbbi idoben
sem kényeztet el a sors. Nem lesz ez mindig így, csak amikor minden
összejön az nem kellemes. Itt lógunk vendéglátóink nyakán is. Ok is
számítottak arra, hogy szép, hogy itt vagytok, de nem baj, hogy szombaton
elmentek. Tudom, hogy milyen ez. Betegen érkeztünk meg, s a kicsi baba
miatt az anyuka nem kockáztatott, s inkább gyorsan átköltözött a
nagyszülokhöz, nehogy megfertozzük a gyereket. Azért rosszul esett, hogy
nem mondták meg, csak megjegyezték, majd jól elhúztak. Nem értem, miért
nem lehetett ezt velünk megbeszélni. A ismeri a szüloket, ellettünk
volna ott is. Még mindig nem láttam a várost. De nem is érdekel, nem is
emiatt vagyunk itt. Ha külföldre utazom, azt mindig az emberek miatt
teszem, akikkel lehetoségem van találkozni, s nem érdekel a környezet,
csak az, hogy nem otthon vagyok, hanem más a tájkép és kicsit ki lehet
szakadni.

Miért jó a kedd szombat helyett? Nem vagyunk otthon. S ha akkor érünk
haza, amikor eredetileg tervbe volt véve, összefutottunk volna
megintcsak a kis cafkával. Na nincs az a körülmény, ami azt hozná,
hogy örülök a viszontlátásnak. Kaptunk rövidke levelet, hogy ok sem
tudják, hogy jut vissza a távoli egyetemre a vonatok miatt. De azóta
jött még egy levél, hogy sikeresen vissztért. Szerencsénkre. Nem fog otthon
várni minket az udvarias magatartásával és kellemes jelenlétével.
Nyugi van, s van ido gondolkodni. Ha akarok, akkor azért kicsit tudok
tanulni a net segítségével, át tudom ismételni az anyagot. Nézünk Aval
és A barátjával Vészhelyzetet, az elso évadot, s az is jó móka.
Továbbá láttam két tenisz döntot is. Nem érdekel, hogy amúgy nincs tv-nk,
de a tenisz az hiányzik. Mindkét döntoben a kedvencem játszott. Sajnos
mindkettoben kikaptak, de az élmény, hogy újra láttam egyáltalán oket
játszani.. kárpótol. Izgalmas volt, látványos, szurkolós, ahogy régen.
Szóval azért vannak jó dolgok is. s mivel még azóta sem szerettem meg
a repülést, mindig azt mondom: inkább repülök késobb, minthogy ne
biztonságosan repüljek.

Ha nem száll fel a gép kedden, na abba most nem gondolok bele, de az
már nagyon nagy bajokat fog nekem hozni.. remélem nem így lesz.

location: Varso mood: calm music: A videojatek dallam

A marokkói sztorit meséltem? Vagy a nagyisat?

Mesélos kedvemben vagyok, úgysem tudok aludni.
Persze, cafkás sztorik, éppen ezen, meg
eszperantós dolgokon jár az agyam. Arról is
megérne egy misét mesélni..

Elobb Marokkó. Kiscafka kitalálta, hogy mivel o
a faszagyerek, a sok különbözo lehetoségek közul,
amik az egyetemen vannak, hogy segítsenek különbözo
alapítványoknak pénzt gyujteni, o elstoppol Marokkóba.
A csaj hosszú, szoke hajú, iszonyú nagy álla van,
a melle mindig félig kilóg, mint egy útszélinek, s
a smink az arcán túl sok. Ki van húzva baromi vastagon
a szeme, elég ízléstelenül néz ki. Na most az egyetem
ezt a kezdeményezést nem támogatja. Nem véletlenül.
Az elképzelés az, hogy párban stoppol mindenki, s
mindennap be kell jelenkezni, hogy eddig jutottunk el,
ha valami baj, erre azt találták ki, hogy mivel
szüloi engedély kell, ha nem múltál még el 21 annak,
aki aláírta a papírt 24 órás készenlétben kell állnia,
hogy az út során bárhonnan összeszedje csemétjét.
Nos ez anyagilag is durva, meg idegtépo is. Anyu
mondta, hogy o erre nem vesz ki egy hét szabadságot.
Ez egy dolog, a másik meg az, hogy az egyetem azért
ellenzi, mert szerintük ez iszonyú veszélyes, s túl
sok probléma volt belole. A kis cafka persze azzal
elintézi, hogy ez hülyeség, meg amúgy is mindenki egy
fiúval megy(az sem lepne meg, ha az út kellos közepén
ot csak lepattintaná magáról a partnere vagy megeroszakolná,
annyira kelleti magát, meg játssza a vagány lányt..),
a másik meg hogy csak idióta utasbiztosítás, szóval
csak pénzügyi okoból "nem örülnek" neki.. szerintem,
s anyu szerint, meg persze A szerint is nem errol van
szó. Belegondoltál te idióta, hülye?? Szoke vagy,
sminkeled magad erosen, nem takarod el a tested.
Szerinted nem fognak elrabolni, eladni, akármit
csinálni, amint odaérsz?? Mert nem a többi országról
van szó, amin átstoppol az ember, pl. Franciország,
Spanyolország, eltéro, de európai kultúra van.. Persze
o ezt nem érti.. én azt mondom menjen el, s ne jöjjön
vissza. Persze ez nekünk nem jó, mert az anya a
frusztráltságát minden reggel a konyhában pakolással,
csapkodással vezeti le, s nem ritkán sajnos erre kell
kelni.. A terv az, mivel ez húsvétkor lenne, hogy mi
addigra már elköltözünk, s nem kell tudnunk közelrol,
hogy mi történt. Megjegyzésképp: az apa nem jó erre,
mert anya szerint csak mondja, hogy utazna ha baj van,
o egyáltalán nem bízik meg benne, s ugyanúgy aggódhatna.
Sajnos nem jó ott sem a kommunikáció, mint általában
az angoloknál..

A nagyis történet csodásan bemutatja, hogy anyuka hogyan
tekint kicsi, drága egyetlen szeme fényére.
Anyuka minden csütörtökön összefut a barátnoivel, olyan
négyen-öten szoktak lenni. Most is ment volna egy kb. két
órára karácsonyozni velük, de hát ott van nagyi, akire
azért vigyázni kell. Most törte a karját, nehezen mozog.
Megkéri a lányát, úgyis a barát ki van rúgva, ajándékozás
is megvolt, milyen álindokkal tudna még pofátlanul megjelenni?

Másnap. Megyek le reggel, korán keltem, pedig délután kell
csak a gépet elérni. De anyuka és nagyi baromi zajosak.
Mit mesélnekel nekem? Hogy tegnap a cafka(jó, ok nem ezt
a szót használják rá) milyen aranyos volt, hogy segített
neki felmenni a lépcson és amikor le akart pihenni, s be
kellett vennie a gyógyszereit, akkor hozott neki egy pohár
vizet és még ki is szedte neki az orvosságot, s a kezébe
adta. Hogy milyen figyelmes tole. Ha az én kis unokahúgom
tette volna ezt, kérés nélkül, aki hatéves, na, akkor azt
mondom: ejha, ez aztán a figyelmesség! De egy majdnem 19
éves lányt az egekig magasztalni emiatt.. amikor elotte
levo nap rá kellett szólni, hogy figyelj, megjött a nagyi,
menjél be és légyszíves köszönj már neki..

Engem nagyon zavar, hogy nem tudok ilyenkor semmit sem
mondani, vagyis tudok, de nem tehetem, mert nem érné meg.
Most miért legyek rosszban az anyával? Amúgy egy annyira
rendes no. Sajnálom, hogy ilyenné nevelte ezt a csajt, akinek
alig egy éve súlyos operációja volt a torkán, de nem érdekli,
sokat iszik, állandóan beteg, ki emlékszik már arra, hogy
egy éve összezárult a nyelocsöve és nagyon kevésen múlott,
hogy ne haljon meg.. valami nagyon nagy pofára esés fogja
észhez téríteni, elore sajnálom érte.. ha számítanak neki
a barátai, akkor ez már most elkezdodött azzal, hogy mindenki
ki van akadva, hogy hogy tehette ezt a volt barátjával. Régen
annyit volt bulizni, hogy soha nem volt otthon, most senki
sem hívja, s csak otthon van az új pasival..

Nagy az isten állatkertje.

location: Warsaw mood: bitchy

Azért látom most már kellemesebben a helyzetet, mert aki ismer, tudja,
hogy mennyire utálok repülni. Sok gyógyszer kell és nagy fáradtság, hogy
ne kapjak pánikrohamot.

Sebaj, holnap újra repülni kell, ezúttal haza, azt hiszem tegnap le volt
zárva a reptér a durva havazás miatt, suliba se mennek az emberek, dolgozni
sem, csúsznak az utak. Így lesz izgalmas hazajutni megint. Folytatván, amit
elkezdtem: hazaértünk majdnem pontosan éjfélre. Reggel 8 után pár perccel
indult a vonat, nem kell fejszámolómuvésznek lenni, hogy mindenki lássa, az
bizony sok-sok feleslegesen eltöltött óra volt a reptéren. Megyünk be az ajtón,
az az mennénk be, ugyanis szobaadónk lánya(továbbiakban cafka) ott állt az
ajtóban és éppen nagyon érzelmes búcsút próbált venni egyhetes barátjától.
Sajnos mi pont akkor értünk haza, rohadt szemét emberek. Tudta, hogy nem
sikerült hazajutnunk, de annyi nem telett volna tole, hogy sajnálom, ez tök
szar lehet. Meséljetek mi volt.. Nos, de nem ez a lényeg. Szegénykém anyukája
nevelte, mindent megkapott, azt a szót, hogy nem, nem ismeri, túlkompenzált
kicsi lelkem tegnap töltötte be amúgy a 19-et, s elso félévén van túl az
egyetemen. nem hülyegyerek. Muvtörit tanul, lenne közös témánk, de nem tudom
honnan szármázó mély megvetéssel néz ránk. Gondolom zavarja, hogy mi is ott
élünk, abban a házban, sot fizetünk érte. Abba már bele sem gondol, hogy lehet
anyu az egyetemet pont ezért tudja kifizetni neki.

Szóval kis bevezeto után: fáradtak vagyunk, persze nem pakolunk ki, csak nem
hisszük el, hogy megint otthon vagyunk, hirtelen lelkesedést vált ki belolem,
hogy van egy pár sörünk.. amikor is hajnali 1-kor kisasszony nekiáll fozni. Mi
a konyha felett lakunk, szar a szigetelés, tényleg minden kis zajt meghallunk,
o persze rámol, kis lábos, nagy edény, jénai, reszelo mittudomént pakol elo,
mondanom sem kell, baromi büdös, amit foz. Egy órával korábban eltávozó barátja
újra csenget kettokor. Itt a történetben meg kell jegyeznem, hogy a fiatalember
egy hete beköltözött a házba, ott eszik, iszik, naponta kétszer zuhanyzik, s
anyuka nem mer, nem mond semmit, csak magában mérgelodik és mindenkinek panaszkodik,
csak a drága egy szem lányának nem említené meg, hogy a helyzet kínos, továbbá
vannak bérlok, akik nem véletlenül kérik meg oket hajnali ketto fele minden nap,
hogy halkítsák már le a zenét stb. A kisasszony még egy jellemvonását tökéletesen
bemutatja a következo eset is: elozo, rendes, aranyos barát úgy tudja, hogy egy
nappal késobb jön haza, mert kis cafkánk új barátjával akar lenni "bonyodalmak"
nélkül. Másnap, amikor már régi barát is úgy gondolja, hogy itthon van, s szegényke
furcsállja, hogy miért nem hívta fel a kis cafka, megjelenik 11-kor 10 perces
elozetes bejelentés hatására. Nos anyuka észbekap és o az, aki közli új baráttal,
hogy ugyan legyen már olyan kedves és menjen el, mert itt van még egy lezáratlan
ügy. Mondanom sem kell a régi barát nem ért semmit, o alszik cafka ágyában fent,
cafka alszik nappaliban lent. Amint másnap elhagyja a területet kb. negyed óra
sem telik el új barát újra megjelenik..

Nos, de vissza az eredeti szálhoz.. tehát anyuka kipenderítette a fiatalembert
21-én, mondván, hogy az édesanyja jön haza és ha meglátja, hogy itt az unokának,
csak úgy, itt van egy fiatalember mindig, nos o ezt nem akarja. Érdekes, amúgy
nem mer semmit sem mondani, de erre hivatkozik, a lánya nem gondolta úgy, hogy
bármi probléma is lehetne ebbol. 78 éves nagyi miért is bontránkozna meg ezen, igaz?
Tehát hajnali kettokor, két óra kínkeservés különlét után visszajön, mert a cafka
szerint megajándékozzák egymást karácsonyra.. nincs tekintettel arra, hogy anyjának
holnap sokat kell vezetnie, hogy elmenjen nagyiért, tényleg nagy ívben leszarja,
hogy két hihetetlenül fáradt és csalódott ember van a lakásban, o most foz és
ajándékoz, mindenki tehet neki egy szívességet. Amikor már 3-kor nagyon szívesen
aludnék, még mindig nagy a zaj. Akkor szólok az anyukának, hogy ne haragudjon, de
ilyen zajban nem lehet pihenni és mi nagyon fáradtak vagyunk. O megpróbál majd
beszélni velük. Nyitva hagyom az ajtót, komolyan majd felrobbanok, s közben
közvetítek A-nak, hogy mirol beszélnek lent. Amikor épp azt mondom, hogy anyuka
azt mondja: tényleg rendes emberek, nem kéne ezt csinálnotok. Az volt az a pont,
amikor Anál is elszakadt a cérna. Hogy komolyan ezzel kell magyarázni, hogy hajnali
háromkor miért kéne kusssssssban maradni? Lerohan, eros hangon közli, hogy ekkora
zajban nem lehet pihenni. Cafka nem mer ránézni, csávó sem, mint a kisgyerekek, ha
rosszat tesznek. Nos a feljön a szobába, mi történik? Hajnali négyig folytatódik
a hangoskodás, amikor is egy hatalmas ajtóbecsapással közli a kisasszony, hogy
elhagyták a konyhát, most már nincs miért hisztizni. Nekem sem kell több, lemegyek,
hagyok egy üzenetet: milyen kedves toled, hogy felhívtad a figyelmünket az
ajtóbecsapással arra, hogy elhagytátok a konyhát. Igazán nagyon figyelmes gesztus.

Másnap azt gondolná az ember, legalább egy kicsit magába szálltak a fiatalok.
Persze hogy nem. Miért nem? Mert anyu eltüntette az üzenetet és közölte, hogy nagyon
kedves tolünk, hogy kiálltunk mellette, de reggel, ha nagyi meglátná ezt az üzenetet,
akkor nagyon kiakadna. Nem, nem errol van szó, kedves anyuka, nem akarod, hogy bárki
is beletaposson a te kicsi, aranyos, kedves lányod önérzetébe.. de hát mit lehet erre
mondani, tenni? Persze, megértem.

Tehát jó lett volna az, hogy másokkal ellentétben ugyan hazajutunk nagynehezen
szentestére, saját ágyban aludjuk azt a két napot amíg újra útrakelhettünk, de
most komolyan: erre hazamenni? Még ezt is elviselni minden áldott nap? Ha szerencsénk
lesz, akkor pont nem találkozunk szombaton, mert neki korán kéne aludnia, hétfon
egyetem, vasárnap hosszú út áll elotte, mi meg jobb esetben is éjfélre érünk haza..
A vak is azt mondta, hogy meglátjuk..

location: Varso

Utólag úgy látom, hogy rosszabbul is történhetett volna minden, de 21-én este az 5-ös peronon
nagyon elszomorodtam. Történt ugyanis, hogy délután 3-ra kellett volna a gépünknek landolnia,
mi meg 11-kor este a vonatra vártunk vissza Brightonba.

A noi megérzések ugye.. gyanút fogtam elozo este, ezért mániákusan ellenoriztem, hogy minden
rendben van-e a reptereken, Ferihegyen és Gatwicken, megnéztem a honlapokat (minden rendben volt),
lélekben felkészültem
a hihetetlen hidegre, melegebb ruhákat vettem, új kesztyut, sapkát, sálat, még cipot is, hogy
Lengyelországban legyen majd miben hegyet mászni, s persze sok-sok ajándékot a barátaimnak, a
családnak még Párizsban vásároltam.

Már amikor megérkeztünk a C-részéhez a déli Gatwicknek az gyanús volt. Nem volt a sorban senki.
Nagy kacskaringózó sorok vannak mindig, van, hogy majdnem egy órát állunk ott.. Hát még karácsony,
mi is elobb mentünk.. 9-re ott voltunk, 11:40-kor lett volna a gép. Hát hogyne lenne egyértlemu,
hogy nem volt?? Kérdezem Atól: biztos, hogy ide kell jönni? (Én is biztos voltam benne, nem eloször
repültünk onnan, azzal a légitársasággal, abba az irányba..) Amint megkérdezett egy fiatalembert,
a kezembe nyomott egy borzalmasan fénymásolt lapot, miszerint a járatunkat törölték, ez és ez a
repülotársaságnak a megjegyzése ezzel kapcsolatban. Levert a víz. Megbeszélésem volt 6-kor. Ráadásul
fontos, miattam találkoztunk volna.. hogy érek oda? Egyszeru.. sehogy. Mondták, hogy próbáljunk meg
másik légitársasággal utazni, vagy ezzel, csak másik járaton. Irány az északi terminál, s ott is
sorban álltunk, közölték 700 fontért fejenként utazhatunk.. hogyne.. nem fogja visszatéríteni a
légitársaság, hiába mondják azt.. Utólag kiderült, esetleg Frankfurtig eljutottunk volna, de onnan
nem ment volna tovább az út, mert Európa egyik legnagyobb reptere is teljesen leállt.. Nos akkor vissza
a másik pulthoz. Mikorra van hely Budapestre? 23-a. Az nem jó. Pozsonyba? Oda nincs. Bécsbe? Ma. S mikor?
A járat délután 5:40-kor száll fel. Ám legyen, elsakkozunk addig. Járatot cseréltünk ingyen, mert
azt lehetett.

Várunk-várunk a reptéren.. A járatunk mellett: a kapuhoz 4:40-kor kell menni, késobb majd kiírjuk
pontosan melyikhez. Amikor elérkezett az ido, megjelent a kérjük várjon felirat. Majd egy óra utánra
sikerült kiírni, hogy akkora kéne a kapukhoz menni. Megint az említett idopontban: kérjük várjon, majd
ez "szerencsénkre" ismétlodött még egyszer, majd maradt a felirat. S ekkor kezdték el törölni a járatokat.
Nem miénket, a többiekét. Majd egy új hullámban 10 percre rá még egy párat.. ezeket a fontos információkat
alig lehetett rendesen hallani, de a kérjük szíves türelmüket, dolgozóink mindent megtesznek a járatok
elindításáért, azt tökéletesen.. nos, három a magyar igazság, igaz? Akkor közölték, hogy törölték a
miénket is. Nem akartam elhinni. Tudtam, megéreztem, ez nem pesszimizmus, ez baromi eros, megmagyarázhatatlan
noi megérzés. Pedig, mit gondoltam? Húú, törölték a délelotti járatot. Sebaj, okos Eszti Bécsbe is elrepül,
onnan megoldja, hogy érte menjenek. Telefonálgatás, kis nyugalom, hazajutunk még ma. De nem. Nos, megint
úgy jelentették be, hogy alig lehetett hallani, pedig amikor elkiabálta magát egy no, hogy: This is very
important. I need all passangers' attention. Azért ez komolyan hangzik. De persze nem maradt mindenki csendben.
Beszállókártyánk volt, ajándékok a kezünkben, lelkünkben otthon. De cselekedni kellett. Hol vannak
a boröndjeink? Na akkor most hogy jutunk haza? Két törölt gép egy nap alatt elég lesújtó. Amikor A ezeket
az infókat próbálta kitalálni, akkor hallotta az egyik ott dolgozó embertol, hogy a legegyszerubb, ha az
interneten megváltoztatjuk a repjegyünket, mert az asztalnál, ugyanazt csinálják, várni kell, s hátha
hamarabb jutunk haza. Laptop nálunk, vettünk néhány internet percet drágán, s nekiálltunk vadul keresni.
Sehol semmi, ma nem jutunk haza. Holnap? Az sem. Arról nem beszélve, hogy mivel Bécsre lett változtatva az
úticél mi nem tudtuk visszaállítani Budapestre. Az a 23-ai budapesti repülojegy jól hangzott hirtelen.
Így a legközelebbi idopont, 23-a, de Bécs, este, mint utolsó opció, hogy hazaérjünk valahogy, akárhogy, bárhogy
ez maradt. Klikk és eldöntöttük. Telefon haza. Spm, ha 23-án este érnénk Bécsbe, akkor is ki tudnál jönni
értünk, ahogy ma jöttél volna? Igen. Köszíííííííííííí! Vele végig smseztem. Arról volt szó, ha beszállás
van akkor írjak, s o indul, egyszerre érünk oda. Szerdán mi nyertünk 6 perccel. (Akkor már semmi gond nem
volt az úttal. Pikk-pakk hazaértünk.)

Jegyek rendben. Honnan lesznek meg a boröndök? Az egyik táblát kellett lent nézni, hogy azon majd
megjelenik. Addig is várjunk. Ez már este 9 fele volt. Na végre megjelenik, hogy hol lesznek. Megyünk értük.
Mi történik? Elkérik az útlevelünket? Mégis mi a francnak?? De most komolyan? Ott vagyok több, mint 10 órája
a reptéren, nem voltam friss levegon, be vagyok zárva, van beszállókártyám, nincs gépem. erre közlik ellenorzés.
De ideges lettem. Anak mondom, na erre miért van szükség? O megkérdezte, kicsit hidegebb volt a feje, mint
nekem, de nem sokkal. Azt mondják, hogy mert eddig senki földjén voltunk. Senki földjén??? Na ennél nagyobb
baromságot, még soha a büdös életben nem hallottam! Amikor elkérte, megnézte(komolyan, mit néznek ilyenkor
rajta?!), megköszönte, úgy martam el a kezébol az útlevelem, mintha meg akart volna vele lépni.. S akkor
megláttuk, hogy a csomagok össze-vissza, felügyelet nélkül állnak, ráadásul nedvesek.. Mégis hol voltak?
Vettem egy plakátot az én bátyómnak. S kicsit átázott az is..

Fáradtak voltunk. Éhesek. Idegesek. Én kétségbe voltam esve. S mentünk haza. Ahol vártak ránk további izgalmak..

location: Varso mood: anxious

elkezdtem írni ezt a bejegyzést.

Vége a munkának. Nem egyből könnyebültem meg, idő kellett hozzá.
Vége a sulinak. Mindkettőnek. Az egyiknek tegnap este lett vége, a másiknak még pénteken a próbavizsgával.
Nem tudom sem a próba, sem a gyakorlati vizsgám eredményét.
Az egyik tanár kicsit sem erőltette meg magát, hogy azt a 8 emberkéjét kijavítsa, akik megjelentek, a másik suliban eggyel kevesebb óra van, tehát nem kell most pénteken mennem.

Már majdnem megvagyok a karácsonyi vásárlással, csak a fiúknak nem vettem még semmit sem. Aval nem veszünk semmit sem egymásnak. Hollandiában nem ajándékoznak. Meg mindene megvan. Ami nincs, azt megveszi, vagy megrendeli a neten.

Nagyon sok embernek vettem valamit. Mert imádok ajándékozni, ha több pénzem lenne, akkor még lenne ötletem, hogy ki, mit kapjon. De nincs. Így is több, mint tíz emberre gondoltam. Persze többre is, de nem tudok mindenkinek ajándékot adni.

Most kezdem csak felfogni, hogy 4 és fél napot leszünk otthon. Az nagyon kevés.. 3 hónapja nem voltam otthon és egy hétre sem sikerül menni..

Nem szomorkodom emiatt. 22-én a buliba eddig 15 ember fog jönni és remélem a szám növekedni fog. Nem csak miattam jönnek, de jól esik az, amikor azt írják a válaszban: naná, hogy megyek, alig várom!

Most fáradt vagyok, mert a migrénemet aludtam ki, amikor a főbérlő dréga kicsi lánya, egyetmről hazatérvén itt zajong, egy paraszt és nem hajlandó tudomást venni, hogy mások is laknak itt. Nagyon-nagyon közel vagyok ahhoz, hogy elküldjem melegebb éghajlatra.

Na de inkább a karácsony szelleme járjon át engem, ne a dühé.
Úgyis kikap előbb-utóbb nem csak tőlem..

music: Let It Snow

Számolom vissza a napokat. Nem biztos, hogy tényleg csak ennyi van hátra belőle. Ma tudom meg. Ha kéne jövő héten dolgozni, akkor nem jutok el a fodrászhoz és az új vérvételre sem. Tegnap azt mondta a doki, hogy nincs semmi baj a véremmel. De nem nézték meg a vasszintemet. Tudom, hogy az interneten rákeresni, hogy mi lehet a bajom, szánalmas, de túl sok helyen olvastam azt, hogy az alacsony vas okozhatja ezt. Állítólag, ezt ki lehet következtetni az eredeményekből, ami mind jó, de ha csak egy kicsit alacsony a szint, az süllyedhet lejjebb. Megkérdezte vegetáriánus vagyok-e, mondtam nem, de tényleg kevés húst eszem, nem annyit, amit egy átlag ember, főleg nem egy átlag magyar. Ha tehetem, nem eszem. Szóval még egy vérvétel lesz jövő hétfőn.

Párizs szuper volt. Nem esett nagyon, pedig az előrejelzés azt mondta, hogy végig esni fog, amíg ott vagyunk. Volt, hogy csepegett, volt erős szél is. Amikor a Montmarte-on voltunk akkor kapott el minket, de okosan bemenekültünk egy kávézóba, utána meg Párizs külvárosába mentünk a teniszmúzeumba, s ott meg tiszta volt az ég. Az emberek még mindig parasztok, akár 8 éve, amikor utoljára ott jártam. A metróval gyorsan sok helyre el lehet jutni, jó sokat használtuk. A jegyek nem olcsók, a város amúgy is drága, de azért vettünk ajándékokat. Találkoztam barátnőmmel, akinek szülinapja volt, mentünk étterembe vacsizni. Na az eszméletlen drága volt, teljesen nem érte meg annyit kifizetni a kajáért, de nem a mi döntésünk volt. Úgy volt, hogy előbb összefutunk, de két embernél nem volt mobil, icipicit eltévedtünk, s elég kellemetlen helyzet alakult ki. Kedvesek voltak A barátai, akiknél laktunk. Csomó helyen voltunk együtt, a kislány, aki nyolcéves is folyamatosan beszélt hozzánk, néha próbálkozutt angolul, csuda cuki volt. Az út rövid volt, a vonat gyors, a pályaudvarok hatalmasak. Sokat fényképeztem, ezért nem vagyok rajta a képeken. Minden nevezettességről kattintottam nem egyet, a múzeumról nem is beszélve. Tartalmas 4 nap volt.

Két hét múlva ilyenkor már otthon leszünk. Addig van még egy vizsgám ma, egy beadandó házidolgozat pénteken, összesen 4 óra a sulikban, s 3 munkanap. Fáradt vagyok. Semmihez sincs kedvem. Az eszperantó honlap, amin dolgozom újra működik, most fogom feltenni az új dolgokat, oda is kell majd írnom egy cikket, de ezt mind hétvégén kéne, mert addig a sulik elég kemények lesznek. A téli kikapcsolódás után, miután visszaérkezünk egy héten belül két vizsgám lesz, félévi mindkettő, egész anyag, amit szeptembertől tanultunk. Az durva lesz. Mondjuk én időközben is tanulok, s nem kell majd az egészet elölről megtanulni, de még így is sok lesz. Nem fogom magammal vinni az útra a könyveket, mert nehezek, s inkább ajándékokat rakok be helyettük a bőröndökbe :) Úgysem tanulnék.

Most van egy csomó nőcis újságom, francia, angol, otthon várnak a magyar lapok. Csak nincs időm olvasni őket. De majd lesz. Év végére elfáradtam. Mennyi minden történt idén, senki sem gondolta volna, hogy itt talál decemberben a sors. Érdemes lenne egy összegzést írnom. Azt tudom, hogy a 21-i repülőúttal együtt kereken tízszer szálltam fel az egekbe idén.

Csak ezen a héten legyünk túl és jók vagyunk.

mood: fáradt music: Ágnes Vanilla - Csak egy éjszaka volt